Oldaltérkép | Keresés

Szülői kézikönyv
Információk szülők számára
A KiVa-iskola bántalmazás-ellenes iskola Útmutató szülőknek dióhéjban
Alapvető tudnivalók a bántalmazásról
Mi a bántalmazás?
A bántalmazás különböző formái A bántalmazás az egész osztályra kihatással van Mi áll a bántalmazás hátterében? Miről ismerhető fel a bántalmazott tanuló?
Bántalmazás-ellenes intézkedések otthon és az iskolában
Intézkedések az iskolában Intézkedések otthon
Kapcsolódó kutatások és tanulmányok

Mi a bántalmazás?

Mi a bántalmazás?

A nézeteltérés és a vita nem bántalmazás

A konfliktusok és a véleménykülönbségek emberi kapcsolataink természetes velejárói. Amikor emberek különbözőképpen gondolkodnak dolgokról, más céljaik vannak, adódhatnak viták. Amikor saját elképzeléseink megvalósítására törekszünk, nem mindig vagyunk tekintettel mások érzéseire. Ez alól egy osztálynyi gyermek sem kivétel. A tanulók közötti nézeteltérések rendezése, a különbözőségek megbeszélése önmagában még nem rossz dolog. Még ha ezek az ellentétek esetenként bosszantanak is minket, egyben arra is megtanítanak, hogy miként bánjunk érzelmeinkkel és hogyan kezeljük a konfliktusokat. A viták és a nézeteltérések abban is különböznek a bántalmazástól, hogy általában alkalmiak és múlóak, illetve nem mindig ugyanaz a tanuló az érintett.

 

Az ugratás és a durva játék nem bántalmazás

A játékban nem cél egymás sértegetése vagy bántalmazása. Fontos, hogy a játékot valamennyi résztvevő játéknak fogja fel és fogadja el. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos viccnek vagy ugratásnak szánt szavak és tettek valakit megbántanak, ingerelnek. Ezekben az esetekben szükség van a helyzet tisztázására és a bocsánatkérésre, valamint a továbbiakban kerülni kell az olyan viselkedést, melyről kiderült, hogy valakit érzékenyen érint. A játékra, a bántalmazástól eltérően, a résztvevők közötti kölcsönös megértés és tisztelet légköre jellemző.

Gyakran halljuk, hogy „csak játszunk, nem gondoljuk komolyan”. Hogyan viszonyuljunk az ilyen helyzetekhez? Először is derítsük ki, hogy minden részvevő valóban úgy érzi-e, hogy csak játékról van szó! Ha ebben nem vagyunk biztosak, beszéljük meg a gyerekekkel a dolgot! A nem egyértelmű esetekben tisztázzuk, hogy mi a különbség a játék és a bántalmazás között, és tegyük világossá, hogy a játék mindenki számára szórakozás kell, hogy legyen!

 

A bántalmazás az, amikor valaki a másikat, aki védtelen, rendszeresen és szándékosan bántja

Bántalmazásról akkor beszélünk, ha rendszeresen és szándékosan ugyanazt a tanulót bántják, és az áldozat a bántalmazóval szemben védtelennek érzi magát.

Rendszerességen azt értjük, hogy társai ugyanazt a tanulót gonosz és bántó szándékkal újra és újra támadják. A bántalmazás az általános iskolától a középiskoláig több évfolyamon keresztül tarthat. A szándékosság azt jelenti, hogy a bántalmazóknak célja az, hogy fájdalmat és sérelmet okozzanak. Előfordulhat, hogy valakit akaratlanul megbántanak. Az ilyen helyzetek nem minősülnek bántalmazásnak, de ezeket is kezelnünk kell. Az áldozat védtelensége azt jelenti, hogy a bántalmazó és a bántalmazást szenvedő között aránytalanok az erőviszonyok. Például az áldozat fizikailag gyenge, nagyon félénk vagy új tanuló az osztályban, aki még nem alakította ki baráti körét, amely védelmet biztosíthatna számára.

A kutatások azt mutatják, hogy az általános iskolai tanulók 10-20%-a, a középiskolai tanulók 5-10 %-a rendszeresen áldozata bántalmazásnak. Sokan közülük nem beszélnek arról, hogy bántják őket. Hallgatásuk oka gyakran az attól való félelem, hogy ha beszélnek róla, akkor a bántalmazás fokozódik, illetve az a tapasztalat, hogy problémájuk megosztása nem segített helyzetükön. Mindenki számára nehéz annak a beismerése, hogy társai nem fogadják el őt.

Jó szándékú megjegyzések, de…

A bántalmazás az áldozaton kívül kihat annak közvetlen családjára, barátaira és ismerőseire is. Amikor az eset kiderül, ők kiállnak az áldozat mellett, és megpróbálnak segíteni neki. Ez nagyon jó! Ugyanakkor megjegyzéseik gyakran csak tovább rontják a helyzetet és további problémákat idéznek elő. A meggondolatlanul kimondott szavak szégyenérzetet és bűntudatot kelthetnek. Alább néhány olyan megjegyzés következik, melyeket gyakran hallhatunk a bántalmazással kapcsolatban.

“Engem is bántottak az iskolában, de ez rám semmilyen hatással nem volt.”

Ezek a szavak sokszor olyan hangsúllyal hangzanak el, hogy érezzük, azt, aki mondja őket, még ma is zavarják az egykori incidensek. Ha a bántalmazásnak semmiféle hatása nem volt, felmerül a kérdés, hogy valóban bántalmazás történt-e vagy csak két ember veszekedéséről, egy nézeteltérésről van szó. Egy bántalmazott gyermek számára ez a megjegyzés problémája bagatellizálásának tűnhet.

“Meg kell tanulnod, hogyan állj ki magadért!”

Önmagunk megvédése hasznos képesség, melyet gyakorlással elsajátíthatunk, de hogy éppen bántalmazottként tudjuk megtanulni, az igencsak kétséges. A bántalmazás egy gyengébb helyzetben levő vagy védtelen személy bántása. Önmagunk megvédése az ilyen helyzetekben rendkívül nehéz, van, hogy teljesen lehetetlen. Amikor az áldozatnak azt mondjuk, hogy védje meg magát, a probléma megoldásának teljes felelősségét őrá hárítjuk. A segítségkérés nem azt jelenti, hogy valaki nem képes megvédeni magát, hanem sokkal inkább azt, hogy felismerte, saját erőforrásai nem elegendőek a helyzet megoldására. Ez a magatartás pedig bátorságról és helyes önismeretről tanúskodik.

“A bántalmazás erősíti a jellemet és fejleszti a nehéz helyzetekben való túlélés képességét.”

A kutatások azt mutatják, hogy a bántalmazás következtében az áldozatok rövid- és hosszútávon is rosszul birkóznak meg a nehéz helyzetekkel. A bántalmazás károsan hat az áldozat önértékelésére és csökkenti mások iránti bizalmát. Ezért a bántalmazás következtében az áldozat kevésbé tud úrrá lenni helyzeteken. Senkinek a személyiségfejlődését ne próbáljuk bántalmazással ösztönözni! A személyiség és a jellem leginkább a személyek közötti bizalmon és megbecsülésen alapuló kölcsönhatások által fejlődik.

“A botok és a kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak soha nem ártanak nekem.”

Egy-egy sértő szó, amely vita közben hangzik el, idővel elenyészik az ember memóriájában, de a visszatérő és rendszeres szóbeli bántalmazás mindig hagy nyomot. A bántó szavak pusztító ereje folyamatosan rombolja az áldozat önbecsülését és énképét, ezért jelentős kockázatot jelent aktuális és jövőbeli „jól létére”.

“Ez nem is bántalmazás. Csak játék és ugratás. Nem kell aggódni miatta.”

A bántalmazás a másik kegyetlen piszkálása, szóban, fizikailag vagy indirekt módon. A bántalmazás egyáltalán nem játék. Az ártalmatlan játék és egymás ugratásának célja az, hogy mindenki jól érezze magát, nem pedig az, hogy valaki megbántódjék.

Az a legfontosabb, hogy segítsünk az áldozaton. Azok, akik a felsorolt megjegyzéseket teszik, nincsenek tisztában a bántalmazás valódi természetével és azzal sem, hogy az milyen káros hatással van az áldozatra. A bántalmazás elszenvedőjének két okból kifolyólag is különösen nehezen elviselhető a helyzete. Először is a bántalmazás nemcsak egy egyszeri vagy alkalmi eset, hanem sokszor éveken keresztül rendszeresen visszatérő incidens. Másodszor pedig az iskolai közösség, az osztály életébe ágyazott jelenség. Ez azt jelenti, hogy az áldozat méltósága osztálytársai és barátai körében szenved csorbát.

A bántalmazás azért más, mint a veszekedés vagy a játék, mert

  1. szándékos,

  2. rendszeres, és mert

  3. az áldozat védtelen és gyengébb a támadónál.

Mások megjegyzései az áldozat helyzetét még tovább ronthatják, különösen akkor, ha ezek a megjegyzések tapintatlanok és szégyenérzetet, valamint bűntudatot ébresztenek. A bántalmazás nem ártatlan játék, nem erősíti a személyiséget, elszenvedője lelkileg sérül. A bántalmazás minden esetben a személyiség jogainak súlyos megsértése, a másik emberi értékeinek és méltóságának sárba tiprása. A bántalmazás jelentős kockázati tényező az áldozat „jól léte” és jövőbeli fejlődése szempontjából.